Ahogy a nagymamám hívta: Szépasszony Szeme

 

 

Fantasztikusan puha, omlós, a reszelt citromhéjtól isteni az illata. Klasszikus Osztrák-Magyar Monarchia-beli aprósütemény, amelyet nemcsak karácsony alkalmával, de egész évben szívesen készítek. Nálunk amikor összejön a család, elmaradhatatlan az asztalról

Amikor gyerek voltam, a Dunántúlon nagymamámnál töltöttem a szünidőt. A szüleimnek muszáj volt dolgozni így a húgomat és engem szüleim rendszeresen levittek a mamához. Sose felejtem el, hogy mindig milyen édes illat lengte be a konyhát, amikor sült ez a süti.  Akkoriban „faluhelyen” ahogy ő mondta, még nem hallottak állományjavítókról, színezékekről, aromákról. A dió az dió, a barack az barack volt. Mivel nagyon szerettük ezt az édességet és ez tart a mai napig is, ezért biztos voltam abban, hogy ezt felvesszük a repertoárunkba is. Ezt a süteményt a mai napig az ő receptje szerint csinálom.

A diót saját magunk pirítjuk, hogy minél jobban kijöjjenek belőle az aromák.

A baracklekvárt mi főztük, mert így éri el azt a kellemes sűrűséget és maradt olyan illatos, ízes, ahogy szeretjük. Nem teszünk bele mást csak finom illatos sárgabarackot és egy kevés cukrot.

A linzer tésztát mi gyúrjuk és szaggatjuk ki. És persze mikor kisült töltjük a barack lekvárunkkal. Olyan igazi házi, háziasan finom  🙂

szaggatás_web

 

No Comments Yet.

Leave a comment